A kettős élet
A lépcső tetején van egy bezárt szoba
A titkos kamrám, melyet kívülálló nem láthat
Tilos a belépés
Az ajtó mögött pedig másik énem
Nem egy keretes kép, sem egy új álarc
Hanem a másik énem
Mozdulatlan, tétlen és bizakodó
Nárcisszusz-csókom karmazsin fuvallatot lehel
S rubint csempész az ajkakba
Önmagam előtt állok, nem Jekyll, sem Hyde
Nem testvér vagy születéskor elválasztott iker
Önmagam előtt állok, megmagyarázhatatlanul
Azt álmodtam, agyaglábon állok
Áthajóztam a hét tengeren
S ekkor felébredtem, nem tudva,
Hogy tudom: kettős életet élek
Minden, mit valaha is akartam, kétszer tűnt el
Epét köpök a levegőtlen alkatba
Ebbe a vákuumba, mint egy fordított vámpír
Ő lehel életet belém
S még homályos tükrökben is látszik a fénytelen kettős
Önmagam előtt állok
Nem másik, nem egy doppelgänger,
Nem agy nélküli bohóc
Önmagam előtt állok, bűnbánat nélkül
A bűnről és hatásáról álmodtam
Évszázadokat lepleztem le
S ekkor felébredtem, nem tudva,
Hogy tudom: kettős életet élek
