Valódi testem
Néma kuzinod vagyok hát
Ifjú, borotvált szűzkurva
Acél cellapriccsemen várok rád
Kövess hát lefelé
Könnyezem és szétszaggattak
Tedd belém koszos, fehér kezed
Ezek a falak visszhangzanak
Utolsó, elkínzott sikolyomtól
Szopd most hasamból a rettegést
A vörös tenger köhögésemmel
És köpködésemmel tombol
Szerelmem keserű kénként ég
Néma feleséged vagyok hát
Késsel karcolod neved a hátamba
Fájdalmam értelmetlen és végtelen
Ostoba gyermeked vagyok,
Aki bánattól reszket a szádban
És neveden szólítalak a pokolból…
A fényes, fekete ló a hegygerincen
Horkant és fulladozik vele
Érzem kínod szövedékét
Emlékezetem egy óceán
Teleszórva haszontalan törmelékkel
Kérlek, ne hagyd, hogy gondolkozzam most
A fehér nap felkel
A levendula domb mögül
Látom Jézus lábnyomait
Hol van hát most a valódi testem
Most, hogy elnyeltek,
Szétfoszlom a jövődben
Nem, nem a testem vagyok
