Alagutak
Emlékeim lázasan és józanul tartanak
Az éj csillagokkal és megmagyarázhatatlan jelekkel él
Felidézek egy őszi tüzet, kiégett autó, bezárt mozi, ugye?
Így sosem ugyanaz
A világ önmaga ellen, ők és mi, nincs senki más
Vess egy pillantást a szobán át, lesújt a villám, senki sem mozdul
Senki sem mozdul
Így sosem ugyanaz
A világ önmaga ellen, ők és mi, nincs senki más
Vess egy pillantást a szobán át, lesújt a villám, senki sem mozdul
Senki sem mozdul
Fáradt lelkünkbe alagutakat ásunk
Feltépjük az alapot, feltárjuk a lyukakat
Szétszaggatjuk a feszes, kopott támaszokat
Megértem a haragot, tudom, miért van
Miért van
