Német Szentivánéj
Mikor a zord hegyfokokon
Vágyódó fényünk lángra lobban
S a láng szent izzása
Lobogva tör a világéjbe
Komoran állunk, körbe gyűlve
Az élénk izzást figyelve
Vad hőséget érezve mélyen
Német hanggal vérünkben
Felettünk csillagok lángolnak
Vésszel telve lángol szívünk
Minden messzeségben lángol a hívás
Egyszeri ajánlat lobogtat
Szentivánéj tüze, a szükség tüze
Végidő és a forduló ideje
Hatalmas és mérhetetlen
Kezet kézbe kényszerít
