Hátország
Hadd járjak vadonodban
A pokol ez, de kijutok innen
Mert a dzsungel az otthonom
És sosem szenvedünk majd újra
Kéz épp kézbe illik
Inak egymásba fonódva
Bőr alatt, csont felett csúszva
Feszülnek, feszülnek
A semmibe érnek
Sosem szenvedünk majd újra
Csak be kell engedned
A szélre húztál
A hátország határára
S a bukást elkerülni nem lehet
