Tölgylevél
Tölgylevél, szívünk kővé dermedt
Tölgylevél, testünk a hóban
Ő pedig sír és zokog
Téged viszont elvakított a hazugság
Nem látod, mi a kötelesség,
Feledés és áldozat
Könyörögtem, hogy öleljen át megint
Tartsa távol a telet
Áldásom megőrzi színét
A romlás őszében
Áldásom megőrzi színét
A ma őszében
Áldásom ma felveszi szemeid színét
Tölgylevél, szívünk lángra lobbant
Tölgylevél, testünk a sárban
Ő pedig jajgat és zokog
Te mégsem látod az igazságot
Nem látod a szépséget
Fiatalságunk vértanúságát
