Sárkányok a napnyugtában
Sárkányok a napnyugtában
Elsötétült tengeren
Az idő ködén áthajózva
Engem szólítanak
Fekete és csillogó szellemhajó
A hárs fénylőn ragyog
Ősi rokonok hívnak
Az éj messzeségéből
Szívem nyugtalan volt
S nem tudtam, miért
Emlékszikra csillant
Egy szem csillogása
Mennydörgést hallottam, láttam a villámot
A viharos ég megszólított
Lelkemnek egy hang suttogott::
Nem a gyávák közül vagy
Keleti idegenek útját
Te nem járhatod
Hallottad a holló szavát
Láttad a sas pillantását
Harcok fájdalmát, bárd énekét
Mézsör szarvserlegét
Lépteket a magányos ösvényen
Hol a nyolclábú hátas vár
Azután fák és rohanó patakok
Otthonába érkeztem
Ott láttam a menny jelét
Egy fénylő kereket
Valóban, akkor már tudtam
Megtaláltam rokonaim
Most a nagy csarnokba hajózom
A fürge szél hátán
Sárkányok vitorláznak a szélben
Fekete és csillogó gerendák
A kéz a kormányon
Szabaddá tette szellemem
Nem veszik el többé időben és térben
Mert láttam a földet
Hallottam a valkűr dalát
S Ódin karját érintettem
