A csontjaid
Hát itt vagyok
Könyörtelen arckifejezéssel rohamozva
Túlírt beszédeket és határidőket téve
Kötelességeket zsúfolva, mint macskákat egy zsákba
Rengeteg telefon és céltudatos eljárás
Mikor a csápok kinyúlnak az ajtón
Egy dal felé, mit ismerek, és a világ lassított felvétel lesz
Egyenest a fejem felé, mint a nap első cigarettája
S ez te vagy, és május van
S átalusszuk a napot
S én öt évvel ezelőtt
S én háromezer mérföldnyire
Van időd? Olyan embered, mint én?
Az utcán állva, mint egy holdkóros kamasz?
Nincs. S én már évekkel ezelőtt leszámoltam ezzel
Pörölyt fogtam minden emlékeztetőre
Ám képmás a képmáson, mint gyöngyök a rózsafüzéren
Áthúzódnak fejemen, ahogy a zene elragad
S az undort keltő lesújt, csinálhatnám, míg meg nem török
De csontjaid szeretem, előlük nem menekülhetek
S ez te vagy, és május van
S átalusszuk a napot
S én öt évvel ezelőtt
S én háromezer mérföldnyire
És nem tudom mozgatni a karom
A félelemtől, amit keltesz
S én öt évvel ezelőtt
S én háromezer mérföldnyire
