Lófej tó
Két madár találkozott egy fán
S egy pillanatra eltűnik a világ
A tudatalatti felé téríti el a szemet
A plazma-világegyetemből
Ahogy minden, ami lenni akart, a homokba írva
Rég elveszve egy bolygón
Édes álom árasztja el a nyitott szemet
Homok a homokon, tények írásba fektetve
A Nyugalom tengere a Holdon lángra kap
A mechanika könyvei az énről semmit sem mondanak
S a dolgok, miket neki meséltek, mind hazugságok
Bánja, hogy nincs értelmes élete
Sosem várt a szerencsére, amit érzel, amit megérdemelsz
Megláttam kimászni az ablakon
A bejárati ajtó tárva-nyitva volt
A múlt irányíthatatlanul hátrál
Minden egyes óra egy tégla a falban
Egy tégla minden óráért
A legszomorúbb dolgok visszhangja a sziklának csapódott
