Várakozás
Megnyitva az ajtókat
Megnyitva a szobákat előttünk
Remélve, hogy felülmúljuk
Ezt az eltompult tudatot,
Amit otthonomnak nevezek
Szenvedély szárítja el a fájdalmat
Átharapva azt
Ahogy jégviharok várakoznak, hogy átdöfhessék a húst
S velük várok én is
Szenvedély szárítja el a fájdalmat
Átharapva azt
Ahogy jégviharok várakoznak, hogy átdöfhessék a húst
S velük várok én is
Az eszelős tekintetű gyermek gyorsabban rohan
Mint édesanyja szerető hangjának visszhangja
Ami mindenünnen körülvesz minket
Megnyitva az ajtókat
Megnyitva a szobákat előttünk
Egy ima, hogy ne érezzük újra
Az emlékek bőségét,
Amit otthonomnak nevezek
Bűvölet visz erre a földre,
Ahol az álomszerű vizek hangosan sóhajtoznak
Semmi több ez annál,
Mint amit mindig is tudtunk
Bűvölet visz erre a földre,
Ahol az álomszerű vizek hangosan sóhajtoznak
Semmi több ez annál,
Mint amit mindig is tudtunk
E hat hónap nem elég hosszú,
Hogy elfeledjük: mindent, amit eltöröltünk, meg kell írnunk újra
Mert most már tudjuk
A várakozás a végig tart
