Huszonnégy óra
Ez hát az állandóság, szerelem szétzúzta büszkeség
Visszájára fordult, mi egykor ártatlanság volt
Felleg függ felettem, megbélyegzi minden mozdulatom
Mélyen az emlékben, hol egykor szerelem volt
Ó, hogy felismertem, mennyire időre volt szükségem
Megvilágosodott, mennyire próbáltam rátalálni
Csak egy pillanatra hittem, hogy rálelek az útra
A sors feltárult, s láttam, hogy elillan
Eltúlzott villanások, elérhetetlenül
Mindent, mit megtartanék, a magány követeli
Tegyünk próbát odakinn, lássuk, mit találunk
Remények és elmúlt vágyak értéktelen gyűjteményét
Sosem jöttem rá, mily messzire kell mennem
Az érzék sötét sarkait sohasem ismertem
Csak egy pillanatra hallottam, hogy valaki hív
A mán túltekintve egyáltalán semmi sincs ott
Most ráébredtem, hogy ment tönkre minden
Gyógymódra kell lelnem, e kezelés túl hosszú
Mélyen a szívben, hol a szimpátia uralkodott
Rá kell lelnem végzetemre, mielőtt túl késő
