Maradj
Békésen legelészve a függőség mezején
Majd hirtelen kitörve, fújtatva és lángot okádva
Mintha kifogyna saját bőréből, átrepül a tájon
Mikor egyedül vagyok
Ez állandó fenyegetést jelent
Irgalmas emberroncs
A kezek mennydörgő patákká válnak
Bármerre is fordulok
Érzem, hogy belém kúszik
Maradj hát egy ideig
Mielőtt gondolataim megvadulnak
Mint egy megbokrosodott ló
És halálukba ügetnek
Maradj hát egy ideig
Mielőtt gondolataim megvadulnak
Alul izzanak
Készen arra, hogy kilőjenek a földből
Olyan, mintha szétzúzódnának a megjelenésben
Egyetlen süketítő, mély, égő hang
A kezek mennydörgő patákká válnak
