Remény
Komor, bánatos kék színben
Tárul fel az ég előttem
Nincs napfény, hogy felüdítsen
A föld élete hideg és kemény
A sötét fellegek vészterhesek
Viharra és záporra készülnek
Aztán dübörgő robaj kél
Az időnek ez kölcsönzi hangját
Jeges szél süvít az utcákon át
Nehéz eső áztatja a tájat
Kihaltnak tűnik az egész világ
Többé senki sem fogja a kezem
S ahogy az ég zokog
Éppúgy folynak könnyeim
Egykor egy voltam veled
Csókjaid alatt lángoltam
Ó, szívem mily nehéz
Hogy fáj ez lelkemnek
Mennyire kívánom, hogy velem légy
Legmélyebb vágyként tör elő
Amott egy halvány, arany csillanás
Hatol át a sötét takarón
A felhők szentélyét áttöri a nap
S fényében fürdeti a földet
