Egy dal, egy történet s egy kőszikla
Láttad ezernyi álom után a hajnalt,
Meséket gyermekkor ködéből
Megrostálva az örökkévaló színe előtt?
Látod az idegen otthon
Képeit, leveleit, emlékeit és köveit
Összekeveredni a tengerrel s a nappal?
Ébredj, ébredj, ébredj fekete, sötét éj után
Láttad a jelet az összes alakban és színben?
Dal a szívnek
Mese az elmének
Kő a léleknek
A munka rongyai, s minden be nem végzett közt
Keresés és látás
Lehelet leheleten, egymás után
A nap alatt
Vágyakozva vártál egyedül a kapunál
Idegen otthon virágaival, szavaival, ígéreteivel
És kőszikláival?
Vágyakozva vártál egyedül a kapunál
Idegen otthon virágaival, szavaival, ígéreteivel
És kőszikláival?
Ébredj, ébredj, ébredj fekete, sötét éj után
Mi maradt még az összes alakból és színből?
Dal a szívnek
Mese az elmének
Kő a léleknek