Ahová a hosszú árnyak hullanak (Alegbensőfényelőtt)
„Ezt mondja az Úr:
Jajszó hallatszik Rámában,
sírás és keserves jajgatás:
Ráchel siratja fiait és nem akar
vigasztalódni fiai miatt,
hiszen már nincsenek többé.”
Jeremiás 31,15.
Körülöttem: a parton állok
A vizek feketék és örvénylők
Egy fekete tükröt tartok a kezemben
A szvasztikaszelek körülöttem suhognak
Karjaik az éjlélegzet alvajárás
A közelség és vég sóhaja
Hullámok sodornak alá mindenünnen és betakarnak
Körülöttem: a dolgokat közeledni látom
Az ajtó csaknem bezárult
Ahogy rábámulunk az aprófény felsikolt
Egyre lassabbnak
Látom a dolgok közeledtét
Gyűrött viaszosvászon takarja az ablakokat
A fények még égnek, de számunkra láthatatlanok most
A dolgokat közeledni látom
(Elmém megcsókolta Myrinerest-et múlt éjjel)
Azt álmodtam
Nem látok
Nem látok
Nem látok többé
És nem is akarok látni
Többé
Tisztavakrétegfényszínvakhaláljöjjjöjjjöjjjöjj
Távozz
A sápadtfogú arc kifordult
A Rózsakert igézetében
A sövény és az álom által
Az oszlop és a harang által
A hajnal és a forma által
(Formátlanul Fekszik és Álmodik)
És formátlanul fekszünk és álmodni fogunk
És aztán az eső
„A fájdalmam oltalmazó kezed alatt”
Kiáltotta
És megadta magát a Kísértőnek
A lázadó angyalok (gondolta és tudta)
Valóban feldíszítenék a vízpalásttal
De nem őrült
Tiszta
Miért nem tudunk mindannyian egyszerűen eltávozni?
