Vörös nyaklánc
Magányosság
Maró csókot vár
Ölelj
Mert kezdem elveszteni a fejem
Vágyott hóhér-ajándékom
Örök kincsesládából
Lincselő szerelmemtől
Komor ragyogásában
S mikor látom, hogy lesújt a penge
Szemük örvendezik majd
S azok a fejenálló mosolyok
Hívnak, hogy csatlakozzam hozzájuk
Végtag nélküliek
És magányos arcok
Csonkoltak és összeférceltek
Viselik a vörös nyakláncot
Remek eszköz voltál
Most pedig
Borzalmas géppé válsz
Elővarázsolva a pengét
Beteljesítve a változást
Én is vörös nyakláncot hordok
És azokkal hempergek, akikkel ugyanezt tetted
Feketén, mint az özvegyi igények
S bánatosabban, mint az akasztófavirág dala
Lerántom maszkom, hogy láthassák:
Szerelme a porba hullik
Hiába üvöltöm nevét
Megtört hangokkal, csak hogy lássák
Hiába üvöltöm nevét
Megéhezik a száraz, rozsdás napokon
S a fájó szemek királyok díját fizetik
Hogy láthassák a darabot
És szellemes tetőpontját
Mindig dicséretreméltó
S mindig ugyanúgy végződik
Engedelmeddel, a folytatás
Bemutatom minden tabu elfogadását
Egy rövid jelenettel folytatódjon a show
Most látod, most meg nem
Egy rövid jelenettel folytatódjon a show
