Ó, napraforgó
Ó, napraforgó, időtől elgyötört
Ki számlálja a nap lépteit
Kutatva az édes, arany emelkedést
Hol a vándor útja véget ér
Hol az ifjú fenyők vágytól hajlandoznak
S a sápadt szűz hóval fedett
Emelkedj fel sírodból, s ragyogj ott
Hová napraforgóm menni készül
