A forrásnimfa dala
Téli álmokat követve
Távoli éjek, fák alatt
Március vége megszül engem
Zavartalan, jégtől szabadultan
Halkan bugyog forrásom
Csobogó csengéssel köszönti az évet
Vízének tavasz-áldása
Titkon működik, fákat élénkít
Gyógyfüveket, cserjéket díszít
Illat árad a szentségből
Minden szirmot bontott virágból
A színek ünnepien sziporkáznak
Bogarak, pillangók és szitakötők
Rajzanak a forrás körül sűrű tömegben
Élő pompában ragyognak
Mindenünnen ismét boldog
Ismerős énekek csendülnek:
Nővéreim felébredtek!
Fellegfüggöny pereméről
Dalok visszhangzanak
Elhintve fénymagvaik
Dallamok hullámzanak körül
Ha a tavasz most el is múlik
A vad unikornis hamarost közeleg
Nap-vágytól lángoló nappalok közt
Kitágult orrlyukakkal fújtat
A minket ölelő álomban
Féktelen zuhanva a fénynek
Zabolátlan imádságból
Viharzik át a mennyek csarnokán
Hol patája a mezőt éri
Gyűszűvirág s gomba sarjad
Kinyújtózik a szarkalábon
Fénylővörös pipacs kapaszkodik
Ragyogva fel oldalán
Majd felizzik ezüstszarván
Csillagpecsét-szemei
Nyári éjek tükrei
Színezik a távolság lidérckékjét
S táncokkal dicsőítjük őt
Nyomai bársonyosan csillognak
Kora reggel, a harmatban
Minden térség hatalmas
Hajnali, parttalan
Mélységes gyémánttenger lesz
A habkoronás hullámokon
Száguldunk együtt örvendezve
A ragyogó unikornis nyomában
Nővéreim, senkinek sem sikerülhet
Hátára pattanva megzabolázni
Ha álmunk végül elmenekül
Bár izzanak még a lankadó vágyak
A nyárral kivirulva
Az unikornis megidéz minket
Gyáva aggodalmak még mindig megosztanak
Nővéreim, még mindig rabul ejtenek
Továbbra is a márciust énekeljük
Csak a dalok tartanak fogva
Szabadon hullámzunk a szélben
Napnyugta felé sürgetünk csalogatva
