A szürke király
A völgyekből a messzeségbe
Sziklásforma hegycsúcsok
Árapálytól sápadt felhők
Ködfátyol nő merészen
Lényegekből sűrűn szőtt
Nehéz esti nyárillatok
Ragyogó koszorúival
Őket enyhe esős köd-lég tartja
Nevetve táncol a korai zápor
Könnyű lányléptet követve
A szürke király felébred
Alig hallható léptekkel
Fakófényű palástot húzva
A levelek közt magára talál
Maga mögött délceg főkkel
Torzult dalát énekelve:
“Dalból lettem
Mely elmúlt, mint szélfuvallat
Elhal, mint az eső, csendben
Hervad, mint a rózsák is”
Ám ahogy a szelek fúnak
Kék zápor-tánc éri el
A rózsák fény felé fordulnak
Ha a köd meg nem hátrál
Megmászva a hegy falát
Lepihenve a mohában
A táj fölé terítve
Gyűrött leplét nyugtalan
