Hirtelen hideg
Minden menedék elvesztése után
A bűntudat lesz a büszkeség egyetlen ajándéka
Ez minden, amire emlékszel?
Néha tényleg túl késő meggondolni magunk
Az ősz a folyónál hever
A reggel oly komor, mintha egy barátot vesztett volna el
Eljött az ideje, hogy megtöröld szemed
És az álcázás mestere légy
Könnyeid és suttogásod senki sem érti
Csend hasítja szét az álmokat
Az élet megbocsátásra és túlélésre emlékeztet
De csak a félelmet hagytad rám
A magány egy pajzs
Elég hideg, hogy megfagyassza könnyeim
A nyár eltűnik egy hazugságban
Úgy tűnik, senki sem érzi, ahogy az idő megváltozik
Szél süvít szívembe
Arcomba fúj
S könnyemre találsz
Ahogy lehullik ma a tökéletes égből
