A fekete híd
Ma éjjel a hídhoz megyek
A Vénusz fényesen ragyog
Erdő mélyén, csillagok alatt
Hogy jutottam ily messze?
Érzek valamit... mit fogok találni
Elmém sarkán?
Borzongató bűn ezernyi fája
Holt leveleket röpít a szél
Régi dalt fütyülök
Hogy távol tartsam a fenevadat
Brekegő békák hívását hallom
Ködbe veszve felelnek nekem
Minden rendben, mondom magamban
Ezekben az erdőkben itt, először
Odakinn, a sötétben, egy árny szól
Odanézni nem merek, de megfordulok
S rájövök, szemtől szemben vagyunk
Két sárga szem, gonosz tekintet
Ronda vérkopó, nem barátságos
Mióta lehet már a nyomomban?
Levezet a hídhoz
Mit akar, mit lássak?
Már meg is jöttünk, itt vagyok
A hídnál, hol egy ember, micsoda csalás
A történet a hídról nem lehet igaz
Nekem tetszik, micsoda kilátás!
Azt mondják, a híd nem az, aminek tűnik
Mondják, sosem tér vissza senki
Mi is történhet hát velem?
A távolból magas férfi közeleg
Vajon csak rám várt itt?
Nincs több horgászat a tóban, mondja
Ám egy dolog biztos: én vagyok a nap fogása!
Ez történik
Mikor aranyat keresünk
Szürke kővé válik
S a mélységbe hajítanak!
Mindennek vége
