Szarvasölő
Sötét, magas fák közé követett
Halkan beszélt
Minden madár figyelt
Végső lélegzet elveszett
Vágy és hulló levelek
Szerelmem a tiszta, fehér galamb iránt a porban
Most otthonom ligetté lett
Nevem elveszett
Ismeretlenné váltam
Még mindig hallom sóhajuk
Húsért, csontért
Fekete és fehér csuhákat viselve
Építenek falakat
Felégetik a ligetet
