Soha
Soha ne bocsáss meg, soha ne felejts
Soha, soha
Soha ne bocsáss meg, soha ne felejts
Soha, soha, de soha
Egyszer elképzeltem a hazugságot, hogy én vagyok a végső ellenség
Az élet ellensége és mindennek ellensége, mely értékes az életben
Dögvész, mely előbb-utóbb megront minden nagyot és nemest az életben
Igazságot és szépséget egyenlő mértékben lealjasítva
Förtelmes árnyékát minden fölé kiterjesztve
Most felismerem, hogy az igazság, szépség és nemesség örök
Nem aljasíthatja le őket a hazugság
Nem pusztíthatja el őket a hazugság
Csak az emberiséget aljasíthatja le a hazugság
Csak az emberiséget hagyhatja messze hátra a fény, távol az igazságtól, szépségtől és tisztaságtól
S amikor az ember eléggé lealjasodott, minden örök érték ítéletet hoz felette
S bírájává, esküdtszékévé és hóhérává lesz
Most már megtanultam szeretni a hazugságot
Szeretem a mérget, amit terjeszt
Szeretem a gyengeséget, amit előidéz
Szeretem a pusztítás magvait, melyeket elvet
S szeretem az ítéletet, melyet maga után von
A hazugság nem az igazság ellensége
Hanem szövetségese
Előkészíti az utat, számadást végez és tiszta lapot nyit
Hozd elém ellenségeimet
És végezz velük
