Maria
Magányosan, egy titkos helyen
Egy öreg, erdei kápolnában
Moha és kövek közt áll
Magas fák veszik körül
Tornyából harangszó száll
A késői éjben
A falakon fáklyák égnek
Lobogó fényüket messze küldik
Füstölő illata tölti be a termet
Az oltárt, Istent dicsőítve,
Gyertyafény övezi
Egy Máriaképet ragyogtatva
Mikor a harangok szüntelen szólnak
Mária élőnek tűnik
A befagyott ablakon át
Keresi egyszülött fiát
Kit elveszejtett a világ
Kinek szavát elfeledték
Szíve hozzá emelkedne
Az eget kutatva utána
Mit napfény nem ragyogtat
Az ablakon át, úgy tűnik, gyászol
A sötétség előtt reszketve
A világot halkan siratva
