Szívtelen zagyvaság
Ha ti, szentséges angyalok, tényleg léteztek a világegyetemben
Megáldanátok arcom?
Fájdalmas erőfeszítésem sosem járt eredménnyel
Mindig csak árnyékban állok
Eljő vajon a nap, mikor magasban szárnyalhatok?
Eljő az idő, mikor láthatom a napot?
Áruljátok el, szentséges angyalok
Sabadabadia, sabadabadia, sabadabadia
Babababa
Ha te, mennyei istennő, valahol rejtőzködsz
Miért nem vetsz mosolyt homlokomra?
Sosem ízleltem a diadal nektárját
Szerelemben sem jártam soha sikerrel
Eljő vajon a nap, mikor győzelemtől részegülök?
Eljő a nap, mikor szerelmem ölelhetem?
Áruld el, mennyei istennő
Sabadabadia, sabadabadia, sabadabadia
Babababa
Számtalan csillag pislákol az égen
Mindannyian alattuk vagyunk
Ezernyi vággyal szívünkben
Lülülü, lülülü...
Ha te, Úr Buddha, tényleg létezel valahol
Kérlek, könyörülj meg rajtam
Nincs nekem semmi értékem
Vigasztalan
Elhagyatott
Hibák sorával élem életem
Eljő vajon a nap, mikor teljesen megelégedek?
Eljő a nap, mikor álmaim valóra válnak?
Áruld el, Úr Buddha
Sabadabadia, sabadabadia, sabadabadia
Babababa
Vess fényt életemre
Vess fényt jövőmre
Vess fényt minden teremtményre
Vess fényt mindannyiunk holnapjára
