Akárhogy is, az emberek meghalnak
Ki vagyok én?
Kinek mondod, hogy én vagyok?
Ahogy tovább bicegek a tompaság földje felé
Szárnyak vagy kerekek, szárnyak vagy kerekek?
Most mintha buta fiú lennék
Most mintha a Bolygó Zsidó lennék
Ő továbbáll, de én maradok
Az eső…
Kaszaként hullik alá
S az olaj
A vizek felszínén imbolyog
A kék ég talán megmarad
Kék ég vagy szürke
S zápor hullik
Az életre
Az életre
Az életre
Az életre
Az életre
S ha egyszer túljutsz
Ha egyszer túljutsz
A határ
Emberi
És nem-emberi között
Elmosódik
Elmosódik
Elmosódik…
Hogy állnak a fák
Ó, hogy csapkod a szél
S az embereknek meg kell hajolniuk
Nem maradt hát semmink?
Kereszt tűnik fel
A szarvasbika
Szarvai közt
S lángoló fény
Vakítja el a vadászt
Először büszkén álltunk
Telve jóval és vadsággal
Azután meghajoltunk, míg én…
Csaknem kettétörtem
Krisztus sora
Bámul le rám
S számtalan arcképük
Égeti és perzseli falaim
Othal és odal vérzik
Aztán rémült és átdöfött
Ki vagyok én?
Kinek mondod, hogy én vagyok?
Ahogy tovább bicegek a tompaság földje felé
Szárnyak vagy kerekek, szárnyak vagy kerekek?
Most mintha buta fiú lennék
Most mintha a Bolygó Zsidó lennék
Ő továbbáll, így én maradok
S akárhogy is
Az emberek meghalnak
S akárhogy is
Az emberek meghalnak
