Szilfek
Életem adtam az erdőnek
Édes teremtmények, vegyetek karjaitokba
Lassan mozdulva a mély, fekete puhaságba
Karjaidba...
Életem adtam az erdőnek
Édes teremtmények, vegyetek karjaitokba
Biztosan mind meghalunk, a szél áldozatai vagyunk
Mindannyian, ahogy haldoklunk
Biztosan mosolyogni fogunk
Biztosan mosolyogni fogunk
Biztosan mosolyogni fogunk
Nincs vér, nincs félelem
Csak ez az érzés, e csodás nyugtalanság
Álmodtam róla, sok éjen át könyörögtem érte
S most közeleg
Belépve az erdőbe
A legcsodásabb halállal halok
A legcsodásabb halállal