Éjféli kert
Látom zuhanását, figyelem zuhanását, hagyom meghalni
Nincs aggodalom, csak boldogság látszik az arcon
Rejtett szögekből nézve
Ismeretlen nyelv les zsákmányára
Eltűnök, megjelenek, nem rejtőzhetek
Megtört látványban állva, ahol te veszel körül
A csendből csepegve
Egy ölelés könnyei
Meg nem értett pillanatok mellékhatásai
Csúszkálok, rúgok, megfordulok, , nem nyughatom
A tegnap hidege melegített, s most várok
Odafent hattyúk repülnek át a télen, arcod csókolom
De még mindig érzem, hogy a rám akaszkodó növények
Lecsúsznak és reszketnek
