Vándor
Ha nehéz köd is üli meg az erdőket
Habozás nélkül tovább kell állnod
Szólj halvány képekkel borzongás nélkül
Csendben úgyis feltörnek
Ha fű s barázda dermed az ösvényen
Facsúcsokat tornyosuló fagy hajlít
Fájó téli szeleket hallgatva
Hervadó magánnyal zokognak
Mindig ébren tartod hát a megfáradt homlokot
S nem csúszol alá meredek szirtekről
Még ha kis is huny a halvány cél
S egyetlen csillag feletted
Még ha kis is huny a halvány cél
S egyetlen csillag feletted
