Halvány mosoly
Néha úgy érzem, elsodródom
Egy halvány mosoly mögé
Fényévekkel ezelőtt azt hiszem beszélt valaki
Incselkedő pillantások a cigifüst mögött
A nap végén behúzta a függönyt
Aztán nevettünk, mert a szoba elhajózott
Pillantások csillannak a nyári árkádokban
Vörös őszi levelek hullanak egy téli tóba
Zongora visszhangzik, a parfüm még érződik
Ám ő homokként hullik át ujjaim közt
Egy halvány mosollyal
Egy halvány mosoly
Egy halvány mosoly
Valahogy mindig úgy tűnik
Más időkbe sodródom egy halvány mosollyal
Szállj fel az utca zaja fölé
A város gyémántként csillog a hőségben
Titkos úticél, leszállás a homályban
Ahogy az operatőr elfordul a kamerával
Hé, nézd, egy rég elveszett láthatár
Saját óceán, melyből kibukkanhatsz napkeltekor
A szíveket jól szétzúzták, ravasz logikával
Ám mégis állandóan meglepődnek
Egy halvány mosoly mögött
Egy halvány mosoly
Egy halvány mosoly
Valahogy mindig úgy tűnik
Más időkbe sodródom egy halvány mosoly mögött
Tovább!