Téli éj
Régóta fedi már a földet
A jeges, nehéz lepel
Hókristályok sodródnak
Reszketve a téli csendben
Sorban állnak a csupasz fák
Néma gyászba dermed a fagy
Árnyaik hamis formák
A temetőben táncolva
Integetve csalogatnak a sötétben
Körtáncukba hívogatnak
A hold réveteg lebegése
Sarló a legmélyebb csend felett
S szél sodorja ide át
A kriptákból, a légen át
Enyhe tavasz májusi éjeit
Mérhetetlen édes illatokat
