Albatrosz
Nagyon köszönöm, hölgyem
De sajtzsebeim tele
Bárcsak tudnám, melyik bolygóról jöttél
Akkor talán kevésbé tűnnél idegennek
Ó, milyen csodás, fütyülnék neked egy melódiát
De három éves korom óta képtelen vagyok erre
Egy fa alatt játszottam az udvaron
Mikor utánam eredt egy vén, aljas vörösbegy
Tűnj innen, nevetéssel űzlek el
Csak várj, s meglátod: a vörösbegy megbüntet
Most már elmentél s megtetted, fiam
Kedvesem, énekelnék neked egy dalt
Ám tollas barátaim nem engedik
Emelkedve
Ereszkedve
Új szárnyaim hangtalanok
