Az ég színe
Mindig is te voltál
Nem tudom felidézni az ég színét
De ez nem is fontos
Lesétáltunk a dombról
Mikor észrevettem, hogy bicegsz
Lehajoltam hát, s megvizsgáltam mancsod
Láttam valamit
Egy fehér foltot a lábszáradon
Ujjaim közé szorítottam
Növekedett
Kihúztam
Növekedett
Miért fáj?
Miért fáj?
Fáj?
Tisztán kijött
Nem volt seb
Egy hatalmas, csontból készült horgony
Az út szélén hagytuk, s tovább sétáltunk
Hallottam nevetésed