Kimondott hazugságok
Tétlenül állva a víz táncában
Most nagyon félek saját tükörképemtől
A döntés, mit hoztam, hogy céljaikat szolgálom
A vállaimra nehezedik
Kezükben van saját célom kulcsa
Egy tébolyult hang, hallom, rémisztően üvölt
“Szemeidben az utolsó tél oly hirtelen pusztul el”
Jámboran ültem az elhagyatott kertekben
Egy ellopott másodperc
Kimondott hazugságok
Elveszett érzést ébresztenek bennem
Tétlenül állva egy hatalmas katasztrófában
Hitekért harcolva, melyek oly rothadtak, mint bármely másik
Kacagva élsz
Növelve e hideg ellentétet
“Sírj, sírj tovább, szerelmünk menedék
Oly hűségesen szárnyalva, felsebzett arcod oly hűséges”
Csendben éreztem: a felrobbanó évek pusztítanak
Egy elbukott másodperc
Kimondott hazugságok
Elveszett érzést ébresztenek bennem
“Megkapod az arany erőt
Megmented az egész népet”
Megmérgezett hatalom
Kimondott hazugságok
Elveszett érzést ébresztenek bennem
