Tűnj el
Csak ülök, és a mennyezetet bámulom
Nem tudom elhinni, amit hallok
Úgy beszélsz, mintha futó ismerősök lennénk
Úgy beszélsz, mintha félelemben élnénk
Azt gondoltam, van rá okunk
Hittem benne, hogy érdekel
Elvesztünk a zűrzavar gubancában
Átsodródva bánatom magvain
Tűnj el
Ne menj el
Csak tűnj el
Vak voltam a változásokra
Érzelmem nem hagyta, hogy lássak
Egy múltbéli emberre koncentráltam
A megoldás gyorsan elleplezte magát
A szégyen érzetétől megkísértve
A kín volt az egyetlen visszatartó erő
A reménytől szívem nem vérzett tovább
Miért? – hangzott egyetlen panaszom
