Fekete erdő
Miért vesszük észre az elrejtett életet
Titokban azt választják, amit kaptak
Jöjjön bármi, hallják, hogy kimondod:
Nem szeretsz!
Itt, a szélben, átölelem látomásod
Oly kecses vagy, nem habozol többé
Mindenem neked adnám
De nem szeretsz
Fekete erdő, ezüst fa
Ott mosolyogsz, és könnyedén ejted ki
A szavakat, amik összezúznak
Itt várok, figyelve, hogy elhagysz
Megvilágosodás – én mégsem látom
Képzelet – a szerelmed irántam
Jöjj, űzd enyhítését az örök bánatnak
Hogy lásd: érkezése nem ér meglepetésként
Nem szeretsz, nem szeretsz
Nem szeretsz, nem szeretsz
