A hetedik pecsét
Látott valaki egy lovagot erre?
Én láttam, a Halállal sakkozott tegnap
Keresztes hadjárata keresés volt, Istent és övéit kutatta
Még hosszú út állt előtte
Hallott bárki a járványról e városban?
A helyet, mit hátrahagytam, porig égették
Fiatal lány a máglyán, arcát lángok keretezik
Így kiált: "Nem vagyok boszorkány, Isten ismer"!
A lovag rettegve figyelte, tudnia kellett
Arra rohant, ahol Isten leheletét érezhette
S a félhomályos templomban imához térdelt
Az arc a fülkében Halál úré volt
"Életem értelmetlen mérföldek hiábavaló hajszája
Miért nem küld nekem Isten egy jelet?"
"Talán senki sincs ott", hangzott a válasz a fülkéből
S a Halál mosolyogva csuklyája mögé rejtőzött
"Ma reggel a Halállal sakkoztam", szólt a lovag
"Azért játszottunk, hogy adjon még időt
Futóm és huszáraim szétzúzzák sorait
S még mindig érzem Isten szívét az enyémben"
A gyóntatófülkéből a Halál nevetése hangzott
"Ne, becsaptál"!, kiáltott a lovag
"Mégis megtalálom a módot, újra találkozunk
S folytatjuk majd játékunk"
Az erdőben találkoztak, a lovag, apródja s barátaik
"A játék most véget ér", szólt a Halál
Megtörtént az utolsó lépés, a lovag lehajtotta fejét
"Nyertél, már nincs mivel játszanom", szólt
A dalnok látomások körében dalolt szerelmének
Hogy a viharos ég felé forduljon
A lovag, apródja és barátaik kéz a kézben
Táncoltak némán a hajnal felé
Kezében homokórája, kaszája az oldalán
Halál úr vezeti őket tovább
Eső mossa le arcukról a könnyeket
S ahogy mennydörgés kél, örökre eltűnnek
