A szépségért
A szépségért adj valami megnyugtatót
Mert a szépség belém vájta karmait
Lépteinkben fájdalom, ahogy az utcán sétálunk
Ám a szépség megállít, és térdre kényszerít
A fájdalomért, fájdalmunkért élünk
Minden nap fájdalmunkkal boldogulunk
Nyugalom és vigasz e dal zúgásában
Ám a szépség perzseli és szaggatja szívem
Leléptél a peremről, levegőbe markoltál
Felkúsztál a lépcsőn, hogy levesd magad megint
Csak hogy érezz, szeress, élj és igyekezz
Érezz, szeress, élj, igyekezz
A szépségért adj valamit, kérlek
Mert a szépség végez velem
Többé benne nem bízom
Igazságára nem támaszkodom
Egyenesen hozzá ránt, és megmutatja gyalázatát
Leléptél a peremről, levegőbe markoltál
Felkúsztál a lépcsőn, hogy levesd magad megint
Leléptél a peremről, levegőbe markoltál
Felkúsztál a lépcsőn, hogy levesd magad megint
Csak hogy érezz, szeress, élj és igyekezz
Érezz, szeress, élj, igyekezz
Érezz, szeress, élj, igyekezz
Érezz, szeress, élj, igyekezz
