Bárhol a világon kívül
Mérlegre tesszük az értelem arcát
Hogy találjunk legalább egy jelet
Mely feltárná az élet igaz méreteit
Nehogy elfeledjük
S talán egyszerűbb elhúzódni az élettől
Minden nyomorától, átkozott hazugságától
Távol a fájdalomtól
Hideg állóvízben hevertünk
S a napba bámultunk
Molyok nagy tévedéseként
Megadtuk magunkat végzetes vonzerejének
S talán én álmodom viszonzatlan szerelemről
Bolondok áldozata, kik figyelnek, sorban állnak
Távol a fájdalomtól
Az élet hiábavaló űzésében
Saját céljainkért
E kanyargós ösvény
Véget ér valaha is?
