Médea
Ha sok reményt dédelgetnél
Szépségben töltött napok gyengéd ígéretét
Boldogság és álom egymásba fonódnának
Minden szeretőtől irigyelt gyönyörben
E gondolatok nem enyémek többé
Üres vagyok már, elveszítettelek
Ki kell bírnom e magányt
Arcodra többé sosem pillanthatok
Szíved elszorítani nem akartam
E tettől enyém szorult el
Felvérteztem magam, hogy megtegyem
Romlottsággal töltve meg így szívem
