Maréknyi szerelem
Ágyamon feküdtem múlt éjjel
Csillagokkal teli mennyezetet bámulva
Mikor hirtelen belém hasított:
Tudatnom kell veled, mit érzek
Együtt élünk egy fénykép idejében
Szemedbe nézek
S tengerek nyílnak meg nekem
Azt mondom, szeretlek
S mindig szeretni foglak
Tudom, te nem mondhatod
Ezért maradtam, hogy a nyomokat szedegessem
Odaadásod apró jelképeit
Érzem ökleid
Tudom, szeretetből teszed
Érzem korbácsod
Tudom, szeretetből teszed
Érzem lángoló szemeid
Lángoló lyukakat perzselnek szívembe
Szeretetből
Elfogadom és összegyűjtöm testemről
Odaadásod emlékeit
