Maréknyi szerelem
Ágyamon feküdtem múlt éjjel
Csillagokkal teli mennyezetet bámulva
Mikor hirtelen belém hasított:
Tudatnom kell veled, mit érzek
Együtt élünk egy fénykép idejében
Szemedbe nézek
S tengerek nyílnak meg nekem
Azt mondom, szeretlek
S mindig szeretni foglak
Tudom, te nem mondhatod
Ezért maradtam, hogy a nyomokat szedegessem
Odaadásod apró jelképeit
Érzem ökleid
Tudom, szeretetből teszed
Érzem korbácsod
Tudom, szeretetből teszed
Érzem lángoló szemeid
Lángoló lyukakat perzselnek szívembe
Szeretetből
Elfogadom és összegyűjtöm testemről
Odaadásod emlékeit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése