Éjféli nyár-álom
Jó napra ébredtem
S a világ csodás volt
Éjféli nyár-álom a bűvkörébe vont
Egy öregről álmodtam
Csak ült, s egész éjjel az esőt nézte
Szemhunyásnyit sem aludt, míg a cseppek hullottak
Beszélt a homlokunk mögött
Rejtőző szépségről
Beszélt az ocsmányságról
Amit ehelyett mutatunk
S ha félrelépünk, tanulunk
Minden fájdalomból
Éjféli nyár-álom, amint az esőt nézte
Azután éjfélkor még egy italt töltött
S csak beszélt hozzám
Éjfél után a fél éjszakát
Vagy még többet ébren töltöttük
S arról kezdett mesélni
Miért is volt mindez
Egy fotelben ébredtem
Ő már eltűnt, nem tudom, hová
Ott hagyott, hogy csak üljek és nézzem az esőt
Egyáltalán nem emlékszem sokra
De szavai még visszhangzanak
Éjféli nyár-álom, azután újra ébredés
Talán sosem találok rá megint
Talán örökre elment
Talán itt kel majd ülnöm
Az időt figyelve
Egy dolog biztos:
Segített túlélni az éjszakát
Megmutatva valahol máshol
Jó és rossz között
S éjfélkor, ha nem tudsz aludni
Beszélek majd hozzád
Éjfél után a fél éjszakát
Vagy még többet ébren töltjük
S arról kezdek majd mesélni
Miért is volt mindez
Jó napra ébredek
S a világ csodás
Éjféli nyár-álom a bűvkörébe von
