Tolvaj napok
Sikoltott valaki…?
Biztos nem én voltam
Felemelem fejem a kényelmetlen párnáról
Lábaim a padlóra helyezem
Felvágom az ereim egy rossz gondolat miatt
És az ajtó felé indulok
Odakint a járdán
A sötét nem csap zajt
Ajkamon izzadtságot érzek,
A számba szivárog
A meredek dombok felé indulok
Más választást nem hagynak nekem
És nézd… ahogy életünk formát ölt
Hiszünk abban, hogy a hazugságokon
És gyűlöleten keresztül
A szerelem szabaddá lesz
Választás híján
Céltalanul lézengek
Lángoló házak képeiről ábrándozom
Sosem tudok semmi mást tenni
A halállal eljön a reggel
Bejelentés nélkül és frissen
Túl nagy kérés lenne,
Hogy kicsit komolyabban vedd…?
Ők mindent megbocsátanak, csak a nagyságot nem
Ezek a tolvaj napok
És közel járok ahhoz, hogy nevükön szólítsam őket
Ahogy a büszkeség az arcomba csap
És nézd… ahogy életünk formát ölt
Hiszünk abban, hogy a hazugságokon
És gyűlöleten keresztül
A szerelem szabaddá lesz
Tolvaj napokon át
Elérem a város szélét
A hajam véráztatta
Kezeik megérintik testem
Mindenünnen
De tudom, hogy megcsináltam
Ahogy a levegőbe vetem magam
És nézd… ahogy életünk formát ölt
Hiszünk abban, hogy a hazugságokon
És gyűlöleten keresztül
A szerelem szabaddá lesz
Tolvaj napokon át
