A krumplik
Ó, a krumplik apróra nőnek mifelénk, mifelénk
Ó, a krumplik apróra nőnek, és ősszel vetjük el őket
És héjastól esszük meg őket mifelénk, mifelénk
Ó, bárcsak libák lennénk, éjjel és hajnalban
Ó, bárcsak libák lennénk, s békében élhetnénk
Távozásunk órájáig, kukoricát falatozva
Kukoricát falatozva
Ó, a porban fuldoklunk mifelénk, mifelénk
Ó, a porban fuldoklunk, de a föld, amiben bízunk
Nem adna nekünk kenyérbelet kenyérhéjért mifelénk, mifelénk