Homlokzat (arcok szekrénye)
Mint gazdagok megtört álmai
Gazdagok, kiknek semmijük sincs
Egy zsebkönyv ígéretekkel
Álmaink ezekből állnak
De ha néma kétségbeesést árulnak
Annyit vesznek, amennyi csak kell
Azt mondják: „Állj, hiszen Te felhasználhatsz!”
Röfögjetek csak nekem
A tömeges frusztráltság miatt
Láncba verték érzelmeiket,
De nem mérheted az örökkévalót
Minden elmúlik egyszer
Mégis, az éhség ide csábít
Félelmemben elfogadom a hívást
A vágy elér és megtart
Ahogy hátraesek
A vágy kiránt az álomból
A sötétből ébredek
Titkos szemek nevettek rajtam
Mára megváltozott minden
Sosem hallom a fojtott suttogást
Elhagyva az éjt
S üres kezek fogdosnak
Nem érzem, de elvezetnek megmentő fényedtől.
Ereimben az ördög táncol
Fejemben gyűlölet
Kiábrándultam hitemből
Minden perc kiszakadt
Amit suttogással ígértél
Elvesztem benned
Egy részem el nem használt mégis
Amögé még elbújhatok
