A dal
Egy fiú az erdőben bolyongott egyszer
Arca sima s ragyogó volt
Eltévedt a tündérfák közt
S nem ért haza éjjelre
A falusiak keresni kezdték
Hajnaltól napnyugtáig kutatták
Ám mivel nyomát sem lelték
Végül holtnak gondolták
Eltelt hét év ezután
S egy reggel úgy esett
Látták őt a mezőn túl
Ahogy a kút felé ballagott
Kérdezték, ki is ő
Arca különös volt és halovány
Szülei már nem voltak köztük
S rá senki sem emlékezett
“Nemrég eltévedtem
S a tündérek erdejébe léptem
Lakomát ültem velük
De hamarosan elküldtek
Az emberek ott hófehérek
Aranyló fürtökkel
S ily szavakat mondanak napra s holdra
Völgyekre, dombokra, patakokra”
Kinevették: “ily korán
Még csak nem ivott ennyi bort”
Őrültnek vélték
S marháik őrzőjévé tették
Így mindennap a mezőre ment
S egy kövön üldögélt
S késő éjig dalolt
Az emberek békén hagyták őt
Csak gyermekek hallgatták dalát
Gyakran ültek mellé
Éveken át énekelték azután
Még halála után is sokáig
