Sok holddal ezelőtt...
Sötét, hideg decemberi éjen
Ősöreg ösvényen jártam
Felhők közül hold bukkant fel
Völgyeket, erdőt, mezőt világítva be
Csendtől övezve mocsárban kóboroltam
Oldalamon végtelen tájékkal
Mikor fényt láttam a ködben
Áttáncolva a homályos éjen
Álltam, s a játékot néztem áhítattal
Mélyen megérintett, amit láttam
Barátaimnak később elmondtam
S megreszkettem attól, mit tőlük hallottam
Ifjú szép szűz szelleme kísért
Elátkozván, hogy örökre, hol meghalt
A vén tölgy árnyékában lakozzék
Ó, mindez sok holddal ezelőtt történt
