Alvajárás
Érezd a karokat, tolvaj karok, most vakok vagyunk
Takard el szemeim, nagyon nem illenek ide
Most hirtelen váltunk
Tőrbe csalt végtagok hajlítják a hőséget
Csendes, nevető tükrök állnak magányosan
Egyedül kell lenniük
Régi szívek robbannak le
Megbéklyózott léptek még mindig hisznek
Megtarthatjuk a homokot?
Türelmes kezek törik szét a családot
Mind lezuhanunk
Az egyetlen esély elkerülni az alvajárást:
Vedd le az arcod
Megtanulsz majd bízni száraz kezeimben
A ketrec csendes, ő megtörik, mi biztonságban vagyunk
A valódi álmok nedvesek maradnak
A biztonság öl, te védve vagy
Most válaszok vagyunk
Csend préselte tisztaság
Várunk - kezünk a kasszában
Magányosan állunk, egyedül kell lennünk
Féljük a mozdulatot
Féljük a stációkat
Féljük az időt
Ezúttal könyörgünk
A szerelem könnyei idegenként
Harapják, törik át a jeget
A szavak hamarosan feledésbe merülnek
Ám a kegyetlen tettek megmaradnak
Távoli falak hangképei elől rejtőzködünk
Üres emeletek hideg, csendes életei elől rejtőzködünk
Csapóajtók mögé rejtjük összehajtott férjeink
Ne szaladj az ablakhoz
Az égő üveg meghajlik
Csendben állunk
Kurvákként állunk
Egyedül vagyunk
