Ajándék
Ahogy jéglehelet-hegységeken kelek át
Gyűlölve minden ismerősöm
Kik meghajolnak a botrázók előtt, s csókolják őket
Hét éven át úgy éreztem, testem különválik lelkemtől
Hozzád sietek
Pengeél örvénysodrás korbácsolja arcom
Szemek égnek, könnyek hasítják szét a mocskot
Borostás arcon gördülve le
Szellemszelek üvöltenek fejemben
Sötét lények sikolyai
Rezgések útvesztőjét teremtik
Ami rángat és megragad mint a halál keze
Hozzád sietek
Elszakítván önmagam önmagamtól
Végtagot végtagtól
Nagy, szürke, véres rögök hullanak alá
A végzet ösvényén
Szétszaggatnak és lángoló üstökbe dobnak
Félelemtől, igazságtól, felismeréstől dermedten
Elhajítom tudatlanság-köpönyegem
S feltárom magam előtted
Ajándék
Ajándék
Ajándék
